Amikor egy mexikói-amerikai anyuka először látta meg újszülött gyermekét, megdöbbent. A kétgyermekes anyuka azt gondolta, hogy a férje nem lehet az apa, és kíváncsi volt, hogy a teremben lévő többi embernek is hasonló gondolatai vannak-e.
Terhesség alatt a legtöbb nő azon tűnődik, hogy gyermeke hasonlít-e majd rá vagy a partnerére. Míg egyes nők azt szeretnék, hogy gyermekük úgy nézzen ki, mint ők, mások inkább azt szeretnék, ha gyermekük az apa külsejét örökölné.
Néha a nők meglepődve látják, hogy gyermekük nem hasonlít sem rájuk, sem a partnerükre. A mai történetben szereplő nő nemcsak meglepődött, hanem elkezdte megkérdőjelezni gyermeke apaságát.
A KÜLÖNÖS TÜNETEK
A mexikói-amerikai nő, Edith Garcia a férjével, Raullal és kislányukkal élt, amikor felfedezte terhességét. Az egész akkor kezdődött, amikor gyakran érezte magát ok nélkül fáradtnak.
Amikor folyamatosan fáradtnak érezte magát, még olyan napokon is, amikor nem végzett megerőltető munkát, akkor kattant be a fejében, hogy talán terhes. Mivel már szült egy babát, ismerte a kezdeti tüneteket, és szinte biztos volt benne, hogy terhes.
Egy teszt elvégzése után Garcia biztos volt benne, hogy 5 hetes terhes. Ez megdöbbentette, mert ő és a férje nem tervezték, hogy gyermeket vállalnak. Szeretett volna még várni egy kicsit, mielőtt teherbe esik, de úgy tűnt, a sorsnak más tervei vannak vele.
A BEJELENTÉS
Garcia vett egy tortát, amelyen egy üzenet volt a férjének, hogy bejelentsék a terhességét. A pár egyszerre volt izgatott és ideges, hogy ismét szülők lesznek. Garcia elmondta:
“Úgy értem, ki áll készen arra, hogy mindent elölről kezdjen, amikor alig egy évnyi szülői tevékenységet töltött el?”.
A hátralévő hónapok csak úgy repültek, hiszen Garcia zökkenőmentes terhességet élt át, nulla komplikációval. Alig várta, hogy a karjaiban tarthassa a babáját.
EGY FURCSA GONDOLAT
2016. június 12-én reggel Garcia egy gyönyörű kislánynak adott életet, Tatiana Bella Garciának, aki születésekor átlagon felüli súllyal született. Miközben mindenki örült Garciának, egy furcsa gondolat járta át az agyát.
Tatiana fehér, szőke baba volt, és egyáltalán nem hasonlított az apjára. Bár Garcia boldog volt, hogy a kezében tarthatta a babát, ugyanakkor furcsán érezte magát, és megkérdőjelezte a kicsi apaságát. Raulra nézett, és elgondolkodott:
“Mit csináltál – várj, nem lehettél te. Te nem lehetsz az apa.”
A KÍNOS CSEND
Ezután Garcia kételkedni kezdett a saját hűségében, mert Tatiana úgy nézett ki, mintha valaki más lánya lenne. A zavart anya azon is elgondolkodott, hogy a szobában lévő többi ember is látja-e, mennyire másképp néz ki az újszülött lánya. Garcia megkérdezte:
“Ő szőke?”
Legjobb barátnője, nővére és férje elhallgatott a kérdés hallatán. Kínos csend volt a szobában, mire a nővér elmagyarázta, miért néz ki Tatiana másképp.v
AZ IGAZSÁG
A nővér Garcia kórházi szobájában elmagyarázta, hogy a lányának albinizmusa lehet, ha kék szeme van. Miután Raul megvizsgálta Tatiana szemét, rájöttek, miért nézett ki olyan másképp.
Az, hogy Tatiana albínó baba volt, sokkoló volt, mert Garcia és Raul nem ismertek senkit, akinek a családjában ugyanez az állapot fennállt volna. Némi kutatás után azonban rájöttek, hogy legalább öt generációval ezelőtt volt néhány albínó ember a családjukban.
Garcia tanulmányozta az albinizmust, és megtanulta, hogyan könnyítheti meg Tatiana dolgát, amikor idősebb lesz. Bár az idegenek elítélő pillantásokat vetettek rá, miután meglátták Tatianát az idősebb nővérével, Garcia sosem adta fel, és gondoskodott arról, hogy kisebbik lánya úgy éljen, mint a többi gyerek.
A BÜSZKE ANYA
A kis Tatiana észrevette, hogy több figyelmet kap, mint a nővére, de nem bánta. Garcia célja az volt, hogy megtanítsa neki, hogy magabiztosan érezze magát a bőrében, és soha ne szégyellje, hogy más a vonása. Garcia azt mondta:
“Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felhívjam a figyelmet Tatianára és minden emberre, aki követi őt”.
Garcia büszke volt arra, hogy látja, lánya mindent megtesz azért, hogy úgy élje az életét, mint a többi gyerek. Tatiana idősebb nővére is segített neki, amikor csak tudott.
Garcia története arra tanít bennünket, hogy legyünk rugalmasak, bármi történjék is az életben. Az anya feladhatta volna, miután látta, mennyire megváltozott a lánya. Ehelyett felhívta a figyelmet arra, hogy más albínó gyerekek életét is megkönnyítse.
via