Miután évekig várt arra, hogy örökbe fogadják a nevelőszülők, egy lány azt hitte, hogy soha nem találja meg örök családját. Idén azonban minden megváltozott, és a lány először érezte úgy, hogy akarják.
Monyay Paskalides élete nagy részét nevelőszülőknél töltötte, és minden évben reménykedett abban, hogy egy család kiválasztja és hazaviszi magához. Többször visszautasították, és úgy érezte, hogy nemkívánatos.
Ahogy idősödött, rájött, hogy az örökbefogadás esélyei is egyre kisebbek. Az örökbe fogadni szándékozó szülők gyakran a fiatal gyerekeket részesítik előnyben, így több idő áll rendelkezésre a kötődésre.
SENKI NEM GONDOSKODOTT RÓLA
Annak ellenére, hogy annyi évet töltött nevelőszülőknél, Monyay nem mutatta a problémás tinédzserek viselkedését, és kiváló jegyeket és visszaadási vágyat mutatott. Szeretett önkénteskedni, és még az iskolát is hamarabb elvégezte.
Mivel Monyay tinédzserkorának nagy részét egy csoportos otthonban töltötte, nem volt senki, aki vigyázott volna rá. Volt azonban egy ember, aki felfigyelt rá, és a páros azonnal kapcsolatot alakított ki.
VALAMI TÁVOL TARTOTTA ŐKET EGYMÁSTÓL
Egy nő, aki a Biztonságos Gyermekek Koalíciójának dolgozik, esetfelelősként és mentorként szolgált, amikor az ő útja először keresztezte Monyayét. Leah Paskalides és Monyay megkedvelték egymást, de valami távol tartotta őket egymástól.
Leah azt remélte, hogy magához veheti Monyayt, de egy munkahelyi összeférhetetlenség megakadályozta ezt. Ennek ellenére Leah nem adta fel. Monyay anyja akart lenni, és szerencsére ez végül sikerült is.
A DOLGOK HIVATALOSAN IS MEGTÖRTÉNTEK
Monyay tizennyolcadik születésnapja után kapta a legszebb ajándékot. Az új örökbefogadási szabályok felnőttként vonatkoztak rá, ami azt jelentette, hogy Leah jogosult volt őt örökbe fogadni. Leah számára fontos volt a dolgok hivatalossá tétele. Azt mondta:
“Fontos volt számomra, hogy tudja, hogy valaki akarja őt, hogy valaki szereti őt. Annyiszor mondhatnám ezt, ahányszor csak akarom, de a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak”.”
AZ ÖRÖKBEFOGADÁS NAPJA
Az örökbefogadás napja tele volt örömkönnyekkel. Monyay kifejezte, hogy miután egész életében többször hallotta a “nem”-et, az örökbefogadó édesanyjától kapott “igen” mindent jelentett.
Monyay másokat is bátorított, akik örökbefogadásra várnak. Így szólt: “Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem! “Soha nem késő, mert én már felnőttem … Engem még mindig örökbe fogadnak. Csak azért, mert nem történt meg, akkor ez nem jelenti azt, hogy nem fog megtörténni”.
AZ ONLINE REAKCIÓ
Teri Dees bíró egy zoomhíváson keresztül áprilisban hivatalossá tette az örökbefogadást. A duó szerettei kitörtek a boldogságtól a hír hallatán, és a netezők is megosztották érzéseiket a találkozással kapcsolatban. Az egyik felhasználó “szívmelengetőnek” nevezte az örökbefogadást.
Egy másik kommentelő pedig azt írta: “Gratulálok mindkettőtöknek!!! A világ ma egy jobb hely lett”. Monyay számára ez a pillanat minden bizonnyal megváltoztatta az életét, és megadta neki a szükséges lezárást a továbblépéshez.