Megható
Az idős tanár, aki az autójában él, az egyik nap talál 15 ezer dollár értékű csekket a hátsó ülésén
Feldman rá volt kényszerülve, hogy egy gépjárműben éljen. Később pedig rájött, hogy ez milyen hatással volt a diákjai életére.
Feldman nagyon félt, hogy kiderül a titka, amit hónapokon át sikerült eltitkolnia. Nem bírta volna elviselni ha az emberek megtudják, hogy az angol professzor az autójában lakik.
A történet ott kezdődött, hogy az iskolában, ahol Feldman tanított vezetőségváltás történt. Feldman 10 éven keresztül volt az angol tanszék vezetője a William Ford Gimnáziumban.
Ez az iskola volt a környék legrégebbi és legkedveltebb intézménye. A gyerekek szülei is egykor az intézmény diákjai voltak.
A tantestület úgy döntött, hogy változtatni kell, mivel nem termel elég bevételt. Ezek után pedig rengeteg változás lépett érvénybe a menzai menütől kezdve a személyi állományon át a fizetésekig.
A HÍR, AMI FELFORGATTA AZ ÉLETÉT
Feldman urat és a többi tanárt is teljesen átjárta a rémület, amikor az irodába kellett menniük. Mivel ilyenkor mindig attól féltek, hogy elküldik őket. Azonban sajnálatos módon a többségük rémálma beteljesült.
Feldman úr a szerencsések közé tartozott, akiket nem bocsájtottak el. Azonban nem lehetett sokáig nyugodt, mivel két hét múlva olyan hírt kapott, ami felforgatta az életét és a karrierjét is.
Ekkor tudta meg, hogy már nem ő az angol tanszék vezetője. Feldman nagyon ledöbbent a hír hallatán, mivel ő volt az iskola legidősebb és legelkötelezettebb osztályvezetője. Az pedig még jobban fájt neki, hogy egy fiatalabb személyre cserélték.
Azonban ez még csak az eleje volt. Ezek után megtudta, hogy a bérek is változnak, ami miatt elvették tőle a juttatásait. Így rá volt kényszerülve, hogy alapvető szükségletekért küzdjön.
A NEHÉZSÉGEK
A férfi hónapokig küzdött a bérleti díj fizetésével, ami miatt végül ki kellett költöznie a lakásából. A professzornak ez a döntés volt a legnehezebb, amit az életében meghozott. Mivel ezen a helyen szerezte a legboldogabb emlékeit.
A férfi ezek után leült a lépcsőre és sírni kezdett, majd azt remélte, hogy valaki meghallja és megoszthassa vele a fájdalmát. Azonban túl büszke volt ahhoz, hogy segítséget kérjen kollégáitól.
Feldman úrnak csak egy íróasztal és egy fiók maradt a tanáriban, néhány doboz az otthonából és a régi autója.
Az első éjszakát hajléktalanként az autóban töltötte. Majd mindig megígérte magának, hogy másnap kitalál valami megoldást.
Azonban minden nap ugyan abban a helyzetben maradt. Nem volt ötlete, sem elég bátorsága segítséget kérni, így továbbra is az autójában élt.
Pár hete óta az autójában élt, de senki nem jött rá. Feldman mindenre odafigyelt, hogy ne keltsen gyanút a diákok, a tanárok vagy az igazgató számára.
Az egyik nap viszont Feldman-t behívták az irodába, ekkor nagyon ideges lett. Végül kiderült, hogy az igazgatónő látta az iskola térfigyelő kamera felvételeit.
Ezek után az igazgatónő a következőt mondta: “Nem mondtam semmit, mert nem számítottam arra, hogy néhány napnál tovább tart. De már egy hónapja, hogy az edzőteremben zuhanyozol, és a parkoló mögötti kocsidban alszol.”
Feldman nagyon aggódott, hogy az igazgatónő elfogja bocsájtani, majd azt mondta: “Sajnálom, gondoskodom róla, hogy…”
Amire az igazgatónő gyorsan azt válaszolta: “Nem vagyok dühös, Feldman úr. Csak aggódom. Tehetek valamit?”
Feldman ekkor továbbra sem engedett a büszkeségének és visszautasította az igazgatónő segítségnyújtását, majd megígérte, hogy egy hét múlva talál magának egy lakást.
Azonban a dolgok megint nem úgy történtek, ahogyan az idős férfi eltervezte. Az idős férfi nem tudott aludni, mivel már csak egy napja volt, hogy megoldást találjon a problémára. Ekkor nagyon gyengének és tehetetlennek érezte magát.
A VÁRATLAN BORÍTÉK
Később viszont úgy döntött megpróbál aludni. Amikor pedig kinyitotta a kocsija hátsó ajtaját, a hátsó ülésen egy borítékot talált. A borítékban egy 15 dolláros csekk volt és egy cetli. Ekkor az idős férfi teljesen ledöbbent, és azt hitte véletlen került hozzá a boríték.
A tanárok megérdemlik a szeretetünket és megbecsülésünket egész életünkben. A papírcetlin a következő állt:
“Kedves Mr. Feldman,
Korai születésnapi ajándékot kaptunk. Nem sok, de reméljük, segít abban, hogy találjon egy szép új lakást.
Szeretjük Önt, és ennél sokkal többel tartozunk Önnek.
A William Ford Gimnázium hálás diákjai.”
Feldman úr hitetlenkedve bámulta a csekket. Nem számított ilyen kedvességre a diákjaitól.
Vissza emlékezve pedig csodálkozott, hogy milyen vidámak és beszédesek voltak vele a diákok.
Az egyik diák azt gyanította, hogy Feldman úr hajléktalan. Ezt az állítást az igazgató megerősítette.
Ekkor a diákok elhatározták, hogy segítenek Feldman tanár úrnak. Elkezdtek pénzt gyűjteni egy online iskolai kampányon.
Miután Feldman megkapta a pénzt rögtön kivett egy szabadnapot, hogy új lakást keressen. Szerencséjére sikerült könnyen lakást találni, kicsi volt de Feldman ettől függetlenül boldog volt.
Ezek után a férfi nem tétlenkedett, azonnal felhívta az igazgatónőt, hogy megköszönje neki a kedves gesztust.
Azonban nem csak az igazgatónőnek volt hálás, hanem a diákjainak is. Azon a hétvégén mindenkit megakart hívni az új otthonába, de eszébe jutotta kaució és a javítások kifizetése után talán nem marad elég pénze, hogy még egy kis ünnepséget szervezzen.
Az idős férfi később kopogást hallott az ajtaján, gondolta: “Ki lehet az?”
Az igazgató volt egy fiatal férfival.
“Micsoda kellemes meglepetés!” majd az idős férfi behívta őket.
A JÓ ILLETVE A ROSSZ HÍR
AZ igazgatónő a következőt mondta: “Nos, van egy jó és egy rossz hírünk. A jó hír az, hogy hoztunk neked egy születésnapi tortát! A rossz hír pedig az, hogy ez a fickó nem engedi, hogy ebben a lakásban lakj.”
Feldman úr a fiatalemberre nézett, aki próbált nem mosolyogni. Feldman-nak azonban ismerős volt a fiatal férfi, mivel 1992-ben a tanítványa volt. Ő volt az a fiú, aki háromszor megbukott angolból, majd iskolát kellett váltania, ekkor találkozott Feldman-nal.
Feldman pedig megkérdezte: “Adam Nguyen, ez tényleg te vagy?”
A fiatal férfi teljesen ledöbbent, hogy Feldman még mindig emlékszik rá. Majd Feldman és Adam a régi szép időkről kezdtek el beszélgetni.
Feldman úr örömmel látta, hogy egykori tanítványa sikeres emberré vált, és két saját gyereke van. Azonban csak este tudta meg mi is Adam valódi szándéka.
A fiatal férfi tehát elmondta: “Azért vagyok itt, mert szükségem van a segítségére. Azt akarom, hogy ne itt, hanem nálam lakj.”
Majd megkérdezte Feldman: “Miért, fiam, mire van szükséged?”
Adam pedig elmagyarázta, hogy a gyerekeinek szüksége van egy jó angoltanárra, és Feldman úrnál jobbat nem tudott elképzelni.
“Gondoskodom róla, hogy legyen elég hely, házias ételek és minden, amire szükséged van. Az egyetlen biztosíték, amire szükségem van, hogy úgy tanítod őket, ahogy engem tanítottál. Ha azt hiszed, hogy rossz gyerek voltam, várj, amíg megismered a gyerekeimet.”
Feldman sírva fakadt, azonban a boldogságtól. Elfogadta az ajánlatot és megölelte Adam-at.
Egy nap alatt nem csak otthont talált, hanem egy családot is.
A történet megmutatta nekünk, hogy egy kis kedvesség megváltoztathatja, valakinek az életét. A diákok, az igazgató és a fiatal férfi sem habozott segítséget nyújtani az idős férfinak, ami megváltoztatta Feldman úr életét. A tanárok megérdemlik a szeretetünket és megbecsülésünket életünk végéig. Az idős férfi nem vette észre, hogy mennyire nagyra becsülik őt a diákjai.
