Az idős hölgy elválik 54 éves férjétől, miután rájött egy dologra

Duncan úr és Duncan asszony sok éven át együtt éltek. Amikor azonban Mrs. Duncan meglátta őt egy videón énekelni, az egész életüket megváltoztatta.

Adrian Duncan és Leah Collins a Northwestern Egyetem első évében ismerkedtek meg. Leah 19 éves volt, amikor összeházasodtak. A diploma megszerzése után Chicagóba költöztek, és elkezdték a karrierjüket. A férfi mérnök volt, míg a nő marketinggel foglalkozott.

“Imádom a munkámat. Minden héten mindenféle prezentációkat tarthatok, és ez annyira izgalmas. És veled mi a helyzet, drágám? Te élvezed a munkát? Milyen volt a napod?” Leah egy este megkérdezte Adriant.

Leah arról volt ismert, hogy rendkívül beszédes volt, és szerette, ha a figyelem középpontjában állt a temperamentumos beszélgetések során. Adrian mindig is szerette ezt benne, mivel ő visszafogottabb volt. “Ó, semmi különös, édesem. Csak egy átlagos munkanap” – válaszolta.

Leah izgalmas karriert futott be, amíg teherbe nem esett, és nem lett otthonülő anya. Végül Duncanéknak négy gyermekük született: Dana, Rory, Hans és Lionel.

Boldog család voltak, de amikor Adrian 40 éves lett, véletlenül leesett a lépcsőn, és elvesztette a hallását. “Semmit sem tudsz tenni?” Leah megkérdezte a kezelőorvost, Cason Yarberget, Adrian közeli barátját.

“Sajnálom, Leah. Úgy tűnik, hogy ez maradandó károsodás lehet. Meg kell néznünk, hogyan alakul, de jelenleg nincs kezelés” – válaszolta Dr. Yarberg. “Meg kell tanulnia a jelnyelvet, hogy kommunikálni tudjon.”

“Meg tudom csinálni! Könnyű lesz” – mondta Leah.

Leah már azelőtt elkezdett jegyzeteket írni a férjének, mielőtt megtanulták volna a jelnyelvet, és így kezdtek el beszélgetni. Mindenki megszokta, és 33 évvel több év, amikor eltelik.

Leah 73 évesen elégedett volt az életével. A férjét 54 éve szerette, és minden fantasztikus volt közöttük. Már nyugdíjas volt, és továbbra is öltönyben járt. De most egy floridai idősek közösségében éltek.

A világ is megváltozott. A gyerekeikkel állandóan online beszélgettek, és Leah imádta használni a közösségi médiát. A közösségének volt egy nagyszerű szabadidőközpontja, és egy privát Facebook-csoportban tették közzé a tevékenységeiket.

Egy nap Leah éppen a hónap közelgő eseményeit kereste, amikor egy néhány hónappal ezelőtti, csak fiúknak szóló karaokebuliról készült videóra bukkant. Adrian minden héten elment, bár sosem értette, miért.

De hirtelen meglátta, hogy a miniatűr képen a férje látható a színpadon. Ó, megpróbált karaokézni? Leah elgondolkodott magában. Rákattintott a videóra, és elindult a Chicago If You Leave Me Now című száma. Ez volt Adrian egyik kedvenc dala.

Leah-t mindig is bántotta, hogy Adrian a diagnózisa után nem tudott zenét hallgatni. De aztán Adrian elkezdte énekelni a dalt. Tökéletes volt. Ennyi éven át egy szót sem szólt, és ez egyszerűen lehetetlen volt.

Leah végigpörgette a kommenteket, és nem hitt a szemének. A szomszédjuk, John Tories azt írta: “Adrian a legjobb énekes a világon! Imádom, amikor eljön karaokézni!” Egy másik felhasználó hozzátette: “Encore! Encore! Encore!”

Mindezek az emberek minden héten hallották a férjemet énekelni? Leah elgondolkodott magában. Fogta a laptopját, és átment a nappaliba, ahol Adrian éppen egy könyvet olvasott.

“Adrian?” Leah megkérdezte. A férfi felnézett, bár egyáltalán nem kellett volna tudnia, hogy ott van.

Mit szeretnél, drágám? írta alá.

“Adrian, mi ez a videó?” – mondta hangosan, és megnyomta a lejátszás gombot. A férfi a laptopra nézett, és felcsillant a szeme. “Adrian, hallasz engem most? Mi folyik itt?”

“Ugh…” Adrian elkezdte. “Ó, Leah. Sajnálom. Igen.”

“Nem értem” – mondta Leah, miközben könnyek kezdtek hullani az arcán.

“Sajnálom, Leah. Ne sírj. Nem nagy ügy. Én… nem tudom, hogyan magyarázzam el. Csak… amikor évekkel ezelőtt leestem a lépcsőn, azt gondoltam, jó móka lenne megtréfálni téged. Emlékszel a barátomra, Cason Yarbergre? Az orvosra? Ő is benne volt a dologban – magyarázta Adrian.

“Miért tennél ilyesmit? Azóta 33 év telt el” – mondta Leah lélegzetvisszafojtva.

“Sajnálom. Először csak egy csíny volt. De aztán… mióta összeházasodtunk, megállás nélkül beszélsz. Jó volt egy kis szünetet tartani. Nem is tudom” – tette hozzá Adrian.

“Te… süketnek tettetted magad, hogy ne beszéljek hozzád?” Leah megtört szívvel kérdezte.

“Nem… nem egészen. Úgy értem… édesem… szeretlek, de te egy fecsegő vagy. Egy kis nyugalmat akartam” – tette hozzá Adrian.

“De mindenki más látott téged a karaokénál, Adrian! Elmondtad ezt a gyerekeknek?” Leah csodálkozott.

“Csak Hansnak és Lionelnek mondtam el, amikor már felnőttek. Beleegyeztek, hogy folytassuk, de ők mindig jobban megértettek engem. Ők fiúk. Dana és Rory nem örült volna annyira ennek” – magyarázta Adrian.

“Ezt nem hiszem el. Nem… nem tudom… elhinni, hogy ezt tetted. Ha ennyire utálsz velem beszélgetni, akár el is válhattunk volna” – válaszolta Leah.

“Nem! Én nem ezt akarom. Kérem, nyugodjon meg. Csak megszoktam, és egy idő után nem volt jó az időzítés” – könyörgött Adrian.

“Nem fogok megnyugodni! Ennek a kapcsolatnak vége! Végig azt hittem, hogy szerető férjem van, de te évtizedeken át hazudtál nekem. Ezt nem vehetem félvállról” – törölgette könnyeit Leah.

“Ezt nem teheted! Már a hetvenes éveinkben járunk, az Isten szerelmére! Ki válik el ebben a korban?” – mondta.

“Hát én fogok. Hazugságban éltem, és végeztem. Hívom az ügyvédet, aztán a gyerekeinket” – mondta Leah. A gyerekeik megdöbbentek, különösen a lányok, mert fogalmuk sem volt róla. Hans bocsánatot kért, Lionel viszont nem akarta, hogy elváljanak.

“Anya, most nem válhatsz el. Ez egy hatalmas összeg, amit a nyugdíjra félretettetek. Mit fogsz csinálni?” Lionel megkérdezte tőle.

“Sajnálom, Lionel. Tudom, hogy ez nem könnyű, de ez történik. Összeköltözöm Danával. Már van egy szobája számomra” – magyarázta Leah. “De ne feledd, hogy nem gyűlölöm az apádat, és ez nem fogja megváltoztatni az életeteket. De nekem ez a helyes.”

Leah beköltözött hozzá a nagyobbik lányával, és rájött, hogy egyáltalán nem utálja Adriant. Megbocsátott neki a hazugságokért, de nem tudta elfelejteni.

“Megbántad a válást, anya?” Dana megkérdezte tőle egy évvel azután, hogy összeköltözött vele.

“Nem, drágám. Bár több mint a fél életemet azzal töltöttem, hogy szerettem azt a férfit, el kellett válnom tőle. Mindig szeretni fogom őt és a családot, amit együtt alkottunk. De az a hazugság túl nagy és bántó volt ahhoz, hogy tovább folytassam. Ráadásul imádok az unokáim közelében lenni” – magyarázta Leah.

Az idő azonban minden sebet begyógyít, és Leah és Adrian végül családi összejöveteleken látták egymást, és tökéletesen kijöttek egymással. Négy gyerekük között hat unokájuk volt, és mindannyian nagyon örültek, hogy hallhatták nagyapát beszélni. A válás mindenki számára a legjobb döntés volt.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

• A hazugságok tönkretehetik a kapcsolatokat, függetlenül attól, hogy hány évesek. Adrian olyan sokáig hazudott a feleségének, hogy azt hitte, a végén már nem számít. De mégis számított, és Leah nem tudott abban a házasságban maradni.
• A válás nem a világ vége. Egyesek szerint a válás borzalmas, de megmentheti a családokat attól, hogy addig gyűlöljék egymást, amíg össze nem omlanak.

Oszd meg ezt a történetet a barátaiddal. Lehet, hogy felvidítja a napjukat, és inspirálja őket.

Ezt a történetet olvasónk története ihlette, és egy író írta. Minden nevet megváltoztattunk a személyazonosság védelme és a magánélet védelme érdekében.

via