Az árva lány minden héten új virágokat talál az anyja sírjánál, de egy nap találkozik az apjával, akiről sosem hallott

Egy fiatal lány minden nap meglátogatja édesanyja sírját, de összezavarodik, amikor virágokat talál a sírkövön. Nem tudja, ki helyezi oda a virágokat, mígnem egy nap; találkozik egy férfival, akiről nem is gondolta, hogy létezik.

Az elmúlt néhány hónap nehéz volt Gina számára. Még csak 16 éves volt, de annyi mindenen ment keresztül! Néhány hónappal korábban elvesztette azt az embert, aki a világot jelentette számára, és a jövő olyan sivárnak tűnt.

Amióta az édesanyját a Mountain Ridge Mauzóleumban helyezte örök nyugalomra, kötelességének tartotta, hogy naponta meglátogassa a sírját. Csak így tudta magát közel érezni az édesanyjához.

Az elmúlt hetekben azonban, valahányszor meglátogatta az édesanyja sírját, gyönyörű virágokat talált a sírkőre fektetve. “Ki hozhat minden nap virágot az anyámnak?” – tűnődött.

Megpróbált a végére járni a dolognak, és beszélt a temető gondnokával. “Jó napot, nem tudja véletlenül, hogy ki helyez virágot Alice Hunter sírkövére?” – kérdezte Jacobot.

“Sajnálom, kislányom, de nem láttam, hogy bárki is letette volna a virágokat. De legközelebb majd megnézhetem” – válaszolta.

Ez véget nem érő aggodalmat okozott Ginának, és a következő hetekben felkereste édesanyja legtöbb barátját, hogy megpróbálja megfejteni a rejtélyt, de mindenki, akit felhívott, tagadta, hogy valaha is virágot helyezett volna Alice sírjára.

De aztán egy nap, amikor édesanyja sírkövéhez közeledett, egy férfi alakját látta, aki egyáltalán nem tűnt ismerősnek. Azt is látta, hogy a férfi kezében egy csokor gyönyörű dáliát tart, édesanyja kedvenc virágát.

“Honnan tudja, hogy milyen virágokat szeretett?” – tűnődött, és óvatosan közeledett a férfi felé. “Biztosan közel állt hozzá!”

Amikor elég közel ért, hogy kivehesse a férfi arcát, remegő hangon megszólalt. “Hi-hi, Gina vagyok” – mondta, és kezet nyújtott kézfogásra.

“Ó, szia! Mark vagyok.”

Gina a férfira meredt. Talán néhány évvel idősebb volt, mint az anyja, de csak ennyit tudott megállapítani az Alice-szel való kapcsolatáról. Várta, hogy a férfi mondjon még valamit magáról, de a csend csak fokozódott.

“Alice lánya vagyok – mondta elkeseredetten.

Amint a szavak elhagyták a száját, látta, hogy Mark zihál. “Ez azt jelenti, hogy te biztosan…” A szavak elhalványultak, miközben a szeme sokkal lágyabb fényt vett fel.

Már nem volt egyedül ebben a nagy, kegyetlen világban.

“Gina, ó, Gina!” – kiáltotta szinte indulatosan – “Talán le kéne ülnöd. Van valami, amit tudnod kell.”

Gina összezavarodott. “Honnan ismeri az anyámat?” – lőtt rá, nem tudva, hogy a férfi csendes viselkedése mögött mi az igazság.

“Le kell ülnöd, hogy beszélhessünk” – válaszolta Mark, miközben a zsebéből előkerült papírtörlő egy darabjával lecsiszolta a port a sírlapról.

Leültek, mielőtt Márk elkezdte volna az elbeszélést. “Mint mondtam, Mark vagyok, anyád volt barátja.”

“Mi… mi?” Gina dühöngött felindultan.

“Igen, jártunk egy ideig, de fiatalok voltunk, és én hoztam néhány ostoba döntést” – válaszolta Mark ünnepélyesen. “Úgy terveztük, hogy összeházasodunk, de kiderült, hogy Alice terhes. Nem volt munkám, és nem tudtam gondoskodni róla és a meg nem született gyermekünkről, így…”

“Szóval elmentél?” Gina megkérdezte, egyensúlyozva a könnyeket, amelyek azzal fenyegettek, hogy elerednek.

“Sajnos igen. Elismerem, hogy nem voltam elég férfi, és önző módon cselekedtem, de drágán megfizettem érte.”

“Ez azt jelenti, hogy te vagy az apám?” Gina kíváncsian kérdezte, szinte mintha tudta volna az igazságot, de csak megerősítést akart.

“Igen, Gina. Én vagyok az apád. Hónapokig győzködtem magam, hogy jól döntöttem, de legbelül tudtam, hogy hazudtam magamnak. Ezért, amikor Alice hét hónapos terhes volt veled, megpróbáltam visszajönni, de ő nem akart tőlem semmit”.

Gina elvesztette a fonalat. Hagyta, hogy a könnyek szabadon folyjanak a szeméből, nem hitte el, amit hallott.

Mark elárulta, hogy miután évekig próbálta rávenni Alice-t, hogy bocsásson meg neki, és a próbálkozások süket fülekre találtak, továbblépett és megnősült. Új feleségével elkezdtek próbálkozni a gyermekvállalással, de minden terhességük vetéléssel végződött.

Mark úgy érezte, hogy Isten megbünteti, amiért elhagyta Alice-t és a gyermekét, ezért elhatározta, hogy megkeresi őt, és bocsánatot kér. Sajnos a keresése egy nagyon valószínűtlen helyre vezetett – a sírjához.

“Elvesztettem az esélyt, hogy bocsánatot kérjek Alice-től, de ezt kérem tőletek. Kérlek, Gina, bocsáss meg nekem, amiért évekkel ezelőtt elhagytalak. Jobban kellett volna tudnom.”

Gina az apja karjába ugrott, és egy darabig mindketten egymás vállán sírtak. Gina azt mondta, hogy megbocsátott neki, és boldog volt, hogy végre találkozhatott az apjával.

Már nem volt egyedül ebben a nagy, kegyetlen világban. Ott volt neki az apja, és ez több volt, mint amit remélt, amikor aznap reggel odajött.

Mark hazavitte magával Ginát, és a következő hetekben ő és a felesége hivatalosan is örökbe fogadták. Hónapok óta először boldog volt. De ez csak egy része volt a jó hírnek. Mark felesége nem sokkal később teherbe esett, és ezúttal kihordta a babát.

Gina el volt ragadtatva. Volt egy új családja, amelyet a sajátjának nevezhetett, és csak sütkérezni tudott a szeretetben, amelyet tőlük kapott. Boldog családként éltek együtt, és továbbra is meglátogatták édesanyja sírját, hogy leróják tiszteletüket, és letegyenek néhány gyönyörű dáliát.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

1. A tetteid mindig visszahatnak rád. Márk elhagyta barátnőjét és meg nem született gyermekét, de évekig nem lehetett gyereke. Csak akkor kapta meg a csodát, hogy újabb gyermeke születhetett, amikor bocsánatot kért.
2. Amikor az élet egy második esélyt ad, élj vele. Marknak volt egy második esélye, hogy rendbe hozza a dolgokat a lányával, és nem akarta elveszíteni.

Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Talán feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a darabot olvasóink mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via