Agnes levágatta derékig érő haját, hogy karácsonyi ajándékot vegyen férjének, Jimnek. Izgalmas fordulat, hogy Jim is valami hasonlót tervezett neki, ám ami szeretetteljes ajándéknak indult a szeretett jobbik fél számára, az valami fergetegesre sikeredett.
Agnes és Jim 60 évig boldog házasságban éltek, bár Isten soha nem áldotta meg őket gyerekekkel. Fiatalabb korukban a házaspár Floridában lakott, ahol Jim tanárként dolgozott, de néhány évvel Jim nyugdíjba vonulása után tűzvész pusztított otthonukban, és vidékre kellett költözniük.
Az élet nehéz volt vidéken, és csak egy kis farmjuk volt, hogy megéljenek, de Jim és Agnes elégedett volt, amíg egymás támogatását élvezték.
Karácsony közeledtével Agnes úgy döntött, hogy meglepi Jimet egy ajándékkal. A férfi korábban a hadseregben szolgált, és több kitüntetést is kapott hősies tetteiért, de miután nyugdíjba vonult, az összes kitüntetése csak gyűrötten hevert a szekrénye egyik sarkában.
Ezért Ágnes úgy döntött, hogy ad neki egy gyönyörű üvegdobozt, amelyben büszkén mutathatja be a kapott díjakat, és azonnal elkezdett spórolni. De sajnos abban az évben a gazdaságuk termése nem volt nagy, és többet kellett befektetniük, mint amennyit megtakarítottak; sőt, amikor Agnes elővette a dobozát, és megszámolta a megtakarításait, rájött, hogy csak 18 dollárja maradt.
Megfontolhatta volna, hogy elad valamit, és pénzt keres, de a pici kétszobás házukban néhány régi bútoron és mezőgazdasági szerszámon kívül nem sok minden volt. Így karácsony reggelén úgy döntött, hogy pénzért levágja a haját. Megbeszélte a dolgot egy barátjával, aki ajánlott neki egy online oldalt, ahol eladhatná a haját.
Jim mindig is csodálta, milyen gyönyörűen néz ki a felesége nyitott hajjal, és Ágnes is imádta a haját, de csak Jim ajándékára gondolt, amikor úgy döntött, hogy belevág az ötletbe. És néhány órán belül a derékig érő, szép barna haját rövid bubifrizurára vágatta.
Amikor elérkezett a szenteste, Ágnes felöltözött egy csinos ruhába, gyertyafényes vacsorát tervezett kettejüknek, és készen állt arra, hogy találkozzon férjével, aki a városból tért vissza, miután megvásárolta a karácsonyfát.
Amikor azonban Jim belépett a házba, és meglátta a nőt, dermedten megdermedt. “Agnes!” – kiáltotta. “Mi történt a hajaddal?”
“Hát, tudod, régen voltam már fodrásznál, ezért gondoltam, hogy megcsináltatom” – vallotta be szégyenlősen Agnes, elrejtve az okot. “Egyébként hogy tetszik?”
“De édesem! Olyan szép hajad volt. Most már nincs értelme az ajándéknak!” Jim felnyögött.
Várj, honnan tudott az ajándékról? Követett, amikor elmentem fodrászhoz? Agnes tanácstalan volt.
“És most mi lesz?” Jim bejött és félbeszakította. “Miért bámulsz így rám?”
“Semmi, drágám, csak azon tűnődtem, honnan tudtál már az ajándékról. Hiszen én sosem említettem.”
Jim értetlenül nézett rá. “Hogy érted ezt? Erről beszéltem” – mondta, és átnyújtotta neki az ajándékot, amire gondolt.
“Ó, te is vettél nekem ajándékot? Ez nagyon szép, drágám! Köszönöm!” Ágnes el volt ragadtatva az örömtől. “Egyébként nekem is van egy ajándékom számodra. Nem bánod, ha együtt bontjuk ki az ajándékainkat?”
“Persze, amúgy is mi értelme lenne!” Jim morgott, mert tudta, hogy az Ágnesnek szánt ajándékának most már semmi értelme nem lesz. Ahogy azonban kicsomagolta a feleségétől kapott ajándékot, az arca még jobban leesett.
Ágnes reakciója sem volt jobb a kapott ajándékra, és az arcán, amely korábban sugárzott a boldogságtól, amikor szeretett férje meglepetés-ajándékára gondolt, most lesújtó kifejezés ült ki. “OMG! Fogalmam sem volt róla, hogy ezt kapom!”
“És én sem tudtam!” Kiáltott fel Jim, miközben a kezében tartotta a pompás üvegvitrint.
A sors iróniája, hogy Agnes egy gyönyörű ezüst hajtűkészletet kapott szeretett férjétől, pedig már nem sok haja maradt a fején, amit kifésülhetne. Azt is megtudta, hogy Jim eladta a kitüntetéseit, hogy megengedhesse magának a csipeszeket, így a Jimnek adott ajándéka most már szintén haszontalan volt.
Miközben mindketten elmesélték a történetüket arról, hogyan tervezték egymás ajándékait, nem tudták abbahagyni a nevetést. “Te jó ég! Egyszerűen meg kellett volna kérdeznünk egymást, hogy mit szeretnénk. Soha többé nem tervezek meglepetéseket!” Ágnes nevetésben tört ki.
“Hát, ezzel én sem értek egyet! Gondoltam, hogy értékelni fogod az ajándékomat, de azt hiszem, várnod kell egy kicsit, hogy használhasd a klipszeket. Egyébként, ami az ajándékomat illeti, tanácstalan vagyok, hogy mit kezdjek vele most, hogy már nincsenek nálam a kitüntetések!”
“Visszahozzuk, drágám – javasolta Ágnes. “Visszaadjuk a hajtűket. Annyira szeretted azokat a kitüntetéseket! És a bátorságod jele volt! Egyáltalán miért adtad el őket?”
“De hiszen valami különlegeset és egyedit akartam adni neked!” Jelentette ki Jim. “Ki gondolta volna, hogy így alakul?”
“Hát, ami megtörtént, az megtörtént! Először is, szerezzük vissza a kitüntetéseidet.”
“Rendben!” Jim bólintott. “Egyébként, drágám, valamit el kell mondanom neked.”
“Igen?”
“Azt kérdezted korábban, hogy jól áll-e neked ez a frizura. Azt kell mondanom, hogy lenyűgözően nézel ki!”
“Ó, hagyd már abba” – mondta Agnes elpirulva. “Mindig nagylelkű vagy a bókjaiddal! Most pedig siess, és öltözz át! Az étel kezd kihűlni.”
Ágnes kellemes, nyugtató zenét tett fel a régi lemezjátszójukra, és a házaspár kellemesen töltötte együtt a szentestét, nevetve azon, hogy a meglepetések és az ajándékokra adott reakciók mennyire másképp alakultak, mint amire számítottak.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A dolgok nem mindig a tervek szerint alakulnak. Jim és Ágnes is arra számított, hogy jobbik felük örülni fog az ajándékaiknak, de amikor kibontották őket, a reakcióik másról árulkodtak.
- Ha valaki törődik veled, mindent megtesz azért, hogy boldoggá tegyen. Jim és Ágnes is annyira szerette egymást, hogy lemondtak valami számukra értékes dologról, hogy a másikat boldoggá tegyék.
Ezt a történetet olvasónk története ihlette, és egy író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép csak illusztrációs célokat szolgál.
via