A koldus megmentett egy fuldokló nőt anélkül, hogy tudta volna, ki az…

Egy szegény ember úgy mentett meg egy fiatal nőt, hogy nem tudta, ki az apja, és éhező kis falujában minden megváltozott, amikor rájött a meglepő igazságra.

Luca halász volt, de csak egy aprócska csónakja volt, amit az apja hagyott rá. A legtöbb férfi az ő aprócska szigetfalujában is halászként dolgozott, de mostanában nem ment nekik túl jól.

Eközben Corbin Combs úr, akinek nyaralója volt a szigeten, a közelben halászcéget alapított. Mindenki mást kiszorítottak az üzletből, beleértve Luca faluját is. Néhány munkástársa jelentkezett Combs cégénél, de a legtöbb feltételnek nem feleltek meg. Combs úr felajánlotta, hogy maradék halban fizeti őket, nem pedig rendes bérben.

Ez egyenesen bűncselekmény volt, és a város lakói kétségbe voltak esve. Senki sem hozott elég bért, és sok gazdag, nyaralóval rendelkező embert kellett látniuk a városban, akik élvezték a gyönyörű tájat. Néhány ember tiltakozást rendezett, de Combs urat ez nem érdekelte. Mindenki tudta, hogy utálja a szegény embereket.

Luca el sem tudta képzelni, hogy minden sokkal rosszabb lesz. Elkezdett a hajóján élni, abban a reményben, hogy foghat valamit, amit eladhat. De az egész éjszakai munka fárasztó volt, és elaludt. Akkor riadt fel, amikor a hajója felborult.

Hatalmas cunami csapott le, és az egész várost elöntötte a víz. Az áramlat sodorta, de ő tovább úszott, próbált valami biztonságos helyet találni, ahol megkapaszkodhatott, amíg a távolból kiáltást nem hallott.

“Segítség! Segítség! Segítség!” – kiáltotta egy női hang. Luca a hang felé úszott, azzal a szándékkal, hogy segítsen a rászorulókon. De amikor közel ért, meglátott egy aprócska csónakot, ami Müller úré volt. Ő volt az egyik gazdag ember, aki a városban töltötte az idejét.

“Mr. Mueller! Kérem, segítsen! Nem tudok úszni!” – kiáltotta a női hang.

“Sajnálom, kislány. Nem tudok. Ez a csónak túl kicsi, és minden holmimat belepakoltam. Túlélő a legerősebb” – mondta Müller úr, és elkezdett evezni.

Luca nem tudta elhinni. Ki hagyna ott valakit csak úgy megfulladni, gondolta magában. Így hát a nő felé úszott, és amennyire tudta, a víz fölött tartotta. “Ne aggódj! Majd én segítek neked. Biztonságos helyet kell találnunk” – mondta Luca a nőnek.

“Köszönöm! Nem vagyok jó úszó. Annyira féltem!” – mondta a nő. Éppen ekkor ismét egy hullám csapott le rájuk, és Luca szorosan átölelte a nőt. De egy újabb hatalmas hullám messzire taszította őket a nyílt tengerre.

Szerencsére Luca meglátott egy apró szigetecskét a közelükben, és biztonságba helyezte őket. “Most már biztonságban vagytok. Reméljük, hamarosan ránk talál egy mentőcsapat” – mondta Luca kifulladva a sok úszástól.

“Köszönöm. Nem tudom eléggé megköszönni. Megmentettél engem. Angeline vagyok. Téged hogy hívnak?” Angeline két lélegzetvétel között kérdezte.

“Luca vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek” – mondta neki. Még egy darabig beszélgettek, és hamarosan lement a nap. Lucának nagyszerű túlélési képességei voltak, és tüzet rakott nekik. Talált is néhány kókuszdiót a parton, hogy egyenek és igyanak.

“Soha nem gondoltam volna, hogy valami ennyire ijesztő dolog történhet” – mondta Angeline.

“Én sem. A városomat teljesen elöntötte a víz. Nem tudom, hogyan fogjuk újjáépíteni” – tette hozzá Luca.

Angeline figyelmesen nézett rá, de nem szólt semmit. Hamarosan elaludtak, és egy helikopter hangjára ébredtek. Combs cégéhez tartozott. “Apám küldhette a mentőcsapatot. Menjünk, Luca!” Angeline felkiáltott.

Luca egy másodpercig habozott. Angeline Combs úr lánya volt? tűnődött. Végül felszállt a helikopterre, amely a szárazföldre hozta őket. Mr. Combs rögtön ott volt, hogy üdvözölje a lányát, de a homlokát ráncolta, amikor meglátta Lucát.

“Mit csinálsz ezzel a csövessel, Angeline?” Mr. Combs megvetően szólt.

“Apa, ez az ember mentett meg a fulladástól a cunami alatt! A haverod, Mr. Mueller, otthagyott meghalni!” Angeline ráordított az apjára. Mr. Combs arca elsápadt, és bocsánatkérőre váltott.

“Nagyon sajnálom, fiam. Egész éjjel a lányom miatt aggódtam. Bármit megteszek, hogy megháláljam. Adjon meg nekem bármilyen számot” – mondta Mr. Combs.

“Mr. Combs, én nem akarok semmit magamnak. De azt kérem, hogy segítsen az én kis falumnak talpra állni a katasztrófa után” – mondta Luca a gazdag embernek. Combs úr beleegyezett, és megalázkodva vette tudomásul, hogy Luca nem magának akar valamit.

Combs úr mentőcsapatokat, segélyakciókat és egyebeket szervezett, hogy mindenkinek segítsen. Amikor a víz visszahúzódott, ő fizette a szigetlakók házainak újjáépítését. Beszélt néhány falubelivel, és rájött, hogy milyen rossz volt az üzleti gyakorlata.

Angeline bátorításával tisztességes munkát ajánlott nekik a cégénél, bármilyen készséggel rendelkeztek is. Közben Angeline vett egy hajót Lucának, és elkezdett vele minden nap találkozni. Továbbra is segítettek a szigetvárosnak, és egymásba szerettek.

Pontosan ott házasodtak össze, ahol megismerkedtek, de ezúttal nem volt árvíz.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

• A gazdasági helyzet nem jelent semmit. A nap végén Mr. Combs megtanulta, hogy a pénz semmit sem jelent, mert gazdag haverja, Mr. Mueller hajlandó volt hagyni, hogy a lánya meghaljon.
• Segíts, amikor csak tudsz. Lucában egy csepp önzőség sem volt, annak ellenére, hogy szegény volt. Csak segíteni akart mindenkinek, aki rászorul, beleértve Angeline-t és a városát is.

Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Talán feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Olvasd el ezt a történetet amelyben A nő 10 évig fotózta a hajléktalanokat, és az egyik képen felismeri az elveszett apját

Ezt a történetet olvasónk története ihlette, és egy író írta. Minden nevet megváltoztattunk a személyazonosság védelme és a magánélet védelme érdekében.

via