Egy hajléktalan férfi minden pénzét egy elveszett kislány etetésére költötte, akit a metróállomáson talált. Másnap a fiatal lány elmegy hozzá és különleges ajándékkal lepi meg.
Egy hajléktalan férfit arra bíztattak, hogy egyszer felkéne lépnie a helyi kocsmában. Sőt az egyik személynek voltak kapcsolatai a zeneiparban, így nem kellett neki bajlódnia a találkozó leszervezésével.
Steve mindig előadásokat tartott a metróban, azonban azt senki sem tudta, hogy valaha zenész volt. Sajnos később a dolgok rosszra fordultak, így a férfi hajléktalanná vált, és a megélhetéséért zenélt.
Az egyik nap, miután befejezte a fellépését úgy döntött, hogy elmegy ebédelni egy közeli helyre. A sors szerencsével áldotta meg akkor, mivel többet keresett, mint általában szokott.
Amikor a vonat elért a célállomásra, akkor a férfi felkapta a holmiját és elindult a metró lépcsőjéhez. Ekkor még nem sejtette, hogy a sors más teendőket szánt neki az napra.
AZ ELVESZETT KISLÁNY
Steve a lépcső felé sietett, de elejtett valamit, így megfordult, hogy felvegye. Ekkor észrevett egy kislányt, aki teljesen összevolt zavarodva, nem tudta hol van és elkezdett sírni.
Steve azon tűnődött, hogy vajon eltévedt, hisz olyan fiatal és egyedül van. Nem sokkal később odament hozzá.
A férfi megkérdezte udvariasan, hogy segíthet-e neki valamiben. A kislány bólintott, majd továbbra is sírt. Miután egy picit sikerült lenyugodnia elmondta, hogy nem találja az édesapját.
Steve tehetetlenül felsóhajtott, és körülnézett. “Hogy hívják? Vagy hogy néz ki? Segíthetek megtalálni őt.” – mondta nyugtatóan.
A kislány elmondta, hogy Andrew-nak hívják az édesapját. Steve erre a következőt válaszolta: “Rendben, megfogjuk találni az apukádat, de előtte abba kell hagynod a sírást, mivel egyetlen apuka sem szereti, ha a csinos lánya sír, rendben?”
BEÜLTEK EGY KÖZELI KÁVÉZÓBA
Azonban a kislány továbbra is aggódott, hogy hogyan fogják megtalálni az édesapját, ha sehol sem lássa.
Ahogy telt az idő egyre hűvösebb lett, de a férfi nem akarta egyedül hagyni a kislányt az állomáson. Ekkor úgy döntött, hogy elviszi őt egy közeli kávézóba, ahol megkínálja valami finomsággal. Úgy gondolta, hogy ez talán segíteni fog picit megnyugtatni a lányt. Nem sokkal később Steve a rendőrséggel is felvette a kapcsolatot, és tájékoztatta őket a kialakult helyzetről.
Steve bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy nem-e szeretne valami forró csokit a kislány, mielőtt elindulnak megkeresni az édesapját.
“De apa azt mondta, hogy ne fogadjak el semmit idegenektől! Mi van, ha rossz ember vagy?” – mondta határozottan a kislány.
Steve felnevetett, majd a következőt mondta: “De a rossz emberek nem bántják a gyerekeket? Én nem akarlak bántani! Segíteni akarok neked megtalálni az apukádat!”
A kislány egy ideig csak nézett, de aztán elfogadta Steve ajánlatát.
AZ ÖSSZES PÉNZÉT ELKÖLTÖTTE
Steve az este folyamán az összes pénzét elköltötte, amit aznap megkeresett. Azonban tudta, hogy aznap éhesen fog lefeküdni, de boldog volt, hogy valami jót cselekedett.
Miközben a kislány elfogyasztotta a hamburgert és a forró csokoládét, Steve egyfolytában az édesapjáról kérdezgette. Szerencsére a kislánynak sikerült lenyugodnia, így nyugodtan eltudta mesélni, hogy mi történt vele.
Ekkor kiderült, hogy a kislány édesapja úgy döntött, hogy aznap metróval viszi a lányát iskolába, azonban a nagy tömeg miatt szétváltak az állomáson. A kislány miután nem látta az édesapját, megijedt és sírva fakadt. Nem tudta, hogy mi tévő legyen.
Bár Steve már tudta az igazságot, még mindig aggódott, hogy hogyan fogja megtalálni a kislány édesapját. Arra gondolt, hogy felhívja a rendőrséget, de úgy gondolta, hogy az édesapa már biztos keresi a gyermekét az állomáson. Miután visszatértek az állomásra, úgy döntött, hogy jelenti az esetet a rendőrségnek. Azonban mielőtt megtehette volna, váratlan dolog történt. Mia édesapja kereste őt.
“Mia! Megtaláltuk az apukádat! Gyere!” A karjába kapta és a bejelentőfülkébe sietett.
A kislány ekkor kiabálni kezdett és a kezével hadonászott. “Apa, itt vagyok!”
Miután a kislány édesapja meglátta őket felkiáltott: “Ott van! Elakarja lopni a lányomat!”
Steve próbálta megmagyarázni, azonban a férfi nem hagyta. Így a kislány szólalt fel. “Apa, ő segített nekem. Steve nem rossz ember, vett nekem hamburgert és forrócsokit.”
“Lehet, hogy hajléktalan vagyok, de a szívem mélyén nem vagyok rossz ember, uram.” – tette hozzá Steve védekezően.
Ekkor Andrew szörnyen érezte magát, amiért még gyanúsította Steve-t. Rájött, hogy nem kellett volna megvádolnia őt. Amiért megmentette Mia-t jutalmat szeretett volna a férfinak adni, de Steve nem fogadta el a pénzt.
“Örülök, hogy segíteni tudtam. Attól, hogy hajléktalan vagyok még nekem is van szívem, nem kell ezért fizetni.” – mondta Steve.
Mielőtt elhagyták volna az állomást, Mia búcsút intett Steve-nek, a férfi pedig még egyszer megköszönte.
MÁSNAP
Másnap Steve ismét a megszokott helyén állt a metróban, és énekelte a dalait. Ahogy befejezte az előadását, látta, hogy egy kis kéz nyúl a kolduskalapjába, és egy kis dobozt dobott bele.
Steve miután felnézett meglátta Mia-t, és elmosolyodott. Szerencsére ekkor már nem egyedül volt, hanem a szüleivel.
“Szia, mit keresel itt?” – kérdezte Steve.
Ekkor a kislány elmondta, hogy ajándékot hozott neki, amiért segített. Azonban van egy szabály, hogy most nem mondhat nemet a segítségére.
Steve felnevetett és elvette a dobozt, hogy kinyissa. Miután kinyitotta egy kulcscsomót talált benne.
“Mi ez ?” – kérdezte zavarodottan.
“Ez az új otthonod, Steve!” – válaszolta Mia, Steve pedig sírva fakadt.
Andrew kilépett a kislány mögül és a következőt mondta Steve-nek: “Megérdemled! Önzetlen ember vagy, aki segített a lányomon. Ez csak egy kis ajándék, egy lakókocsi. A cégem ezekre specializálódott. Remélem, ez segíteni fog neked!”
A történet megtanította nekünk, hogy ha jót cselekszünk a sors mindig megfogja jutalmazni. Steve tudta, hogy a keresetét Mia etetésére költi, akkor éhesen fog elaludni, azonban mégis megtette. Önzetlen cselekedetéért pedig Mia édesapja segített neki azzal, hogy tetőt adott a feje felé. Mindig segítsünk azokon, akiknek segítségre van szüksége.
via