Rozsasál community

A gyerekek először látják meg az apjukat sírni az anyjuk sírjánál, de ekkor hirtelen megszólal az altatódal, amit a nő minden este énekelt

Család

A gyerekek először látják meg az apjukat sírni az anyjuk sírjánál, de ekkor hirtelen megszólal az altatódal, amit a nő minden este énekelt

A gyermekei előtt erős arcot öltő apa a felesége sírjánál tett rutinlátogatás során először tör ki könnyekben, elkábítva a gyerekeit. Hirtelen meghallja néhai felesége szeretett altatódalát, amely megnyugtatja.

Ricknek megszakadt a szíve. Miután felesége, Lincy elment a mennyei hazába, egyedül maradt a négy kisgyermek gondozásával, ami nem volt számára más, mint mezítláb égő szénen járni.

Lincy volt a támasza. Ragyogóan bánt a gyerekekkel, szakértője volt mindennek, és ő volt az, aki otthonossá tette a házukat. De miután meghalt, a támogatás eltűnt, ahogy a béke is megszűnt az otthonukban.

Rick mindenhol ott volt, hogy mindent irányítson, különösen a kisgyermekeit – Macyt, Johnt, Pétert és a kis Ádámot, aki mindössze 18 hónapos volt. Néha, miközben otthonról vett részt megbeszéléseken, Rick Adam tejét készítette, és amikor az irodában volt, a szomszédai is besegítettek neki.

De nem sokáig tartott, amíg haza kellett sietnie, mert tudta, hogy a gyerekei nagyon nehezen kezelhetőek. Hogy finoman fogalmazzak, Rick fáradt volt. Tudta, hogy így nem bírja tovább, de hogy dadust fogadjon segítségül, szóba sem jöhetett, mivel a pénzügyei nem voltak a legjobb állapotban.

Meglepő módon egy nap váratlan helyről kapott segítséget…

Az élet túl rövid ahhoz, hogy nehezteljünk.

“Nem hiszem, hogy Lincy ezt értékelte volna. Nem akarok ellene menni” – mondta Rick az anyósának, Agnesnek, amikor az felajánlotta, hogy segít neki a gyerekekkel.

Agnes és Lincy összevesztek, miután Agnes elvált Lincy apjától, Derektől. Lincy sosem értette, hogy Agnes miért tenne ilyesmit. Derek kiváló férj és apa volt. Ám Agnes úgy döntött, és Derek nélkül akart új életet kezdeni.

“Megígértem Lincynek, hogy ott leszek neked és a gyerekeinek “- mondta Agnes Ricknek. “A lányom nem kedvelt engem, de nem is gyűlölt. És még ha így is lett volna, nem hagytam volna magára. Az anyák nem mondanak le a gyerekeikről!”

Idővel Agnes Rick családjának szerves részévé vált. Néha azt kívánta, bárcsak Lincy is ott lenne velük, hogy kibékülhessen az anyjával. Agnes sokat segített nekik, és Rick több mint hálás volt neki ezért.

Egyik este Rick későn ért haza a munkából, és megdöbbenve hallotta, hogy a gyerekek hálószobájából ismerős dallam hallatszik. Ugyanaz az altatódal volt, amit Lincy szokott énekelni a gyerekeknek.

Döbbenten lépett be a szobába, és látta, hogy Ágnes énekli az altatódalt a gyerekeknek.

“Honnan – honnan tudod ezt? Lincy minden este ezt énekelte!” – fakadt ki sírva.

“Pszt… a gyerekek alszanak! Mondtam, hogy a lányom nem utál engem, Rick. Ezt szoktam neki énekelni, amikor kisbabaként nyűgösködött. Örülök, hogy emlékezett rá.”

“Jézusom – sóhajtott Rick, és letörölte a könnyeit. “Őszintén szólva, nem értem, hogy ti anya-lánya duó miért veszekedtetek egyáltalán. Ti ketten olyanok vagytok, mint egymás másolata. Senki sem hinné el, hogy egy évtizede nem láttátok egymást, amíg Lincy nem került a kórházba!”

Ágnes szeme hirtelen felcsillant. “Hát, Lincynek soha nem mondanék nemet semmiért. Ha nem akarná, hogy a közelében legyek, soha nem is kerülnék a közelébe. Ennyire szerettem őt. Mindig is az én kislányom volt. Ó, Isten igazságtalan volt, amikor elvette őt. Hogy merészelte!” Ágnes a mondat végén könnyekben tört ki.

gyerek

“Ó, Ágnes, sajnálom. Nem akartalak megbántani.” Rick átkarolta a nőt, hogy megvigasztalja. Szörnyen érezte magát Agnes miatt. Nem érdemelte meg ezt a fájdalmat. Isten valóban kegyetlen volt vele. De sajnos ez csak a kezdete volt a sok tragédiának Agnes életében.

Néhány hónappal később Ágnes egészsége rohamosan romlani kezdett, és az orvosok hamarosan ágynyugalomra küldték. Ágnes azonban, mint egy lázadó, nem volt hajlandó követni az utasításaikat.

“Azt hiszed, ez a rák elválaszthat az unokáimtól, Rick? Nem, nem tud! Nem lehetek ott a lányomnak! Mindent meg fogok tenni a kis unokáimért, amit csak tudok.”

“Ágnes” – mondta Rick könnyek között. “Ha jól vigyázol magadra, legfeljebb egy hónapod van hátra. Kérlek, pihenned kell.”

“Ó, te, fiam! Én nem megyek sehova. Nem hiszek ebben a diagnózisban! Az orvosi felszereléseik mind badarságok. Nekem nincs rákom!”

Ágnes mindig is ilyen volt. Csak a szívére hallgatott. Még az utolsó napjaiban sem magáért, hanem az unokáiért aggódott. Ricknek nagyon megszakadt a szíve, amikor ezt látta.

Egy hétvégén Rick a gyerekekkel együtt meglátogatta Lincy sírját, és ahogy ott állt mellette, nem tudta visszatartani a könnyeit. Hamarosan úgy sírta ki a szívét, mint egy gyerek, a gyerekei pedig megdöbbentek és aggódtak.

“Apu” – mondta az ötéves kislánya. “Miért sírsz? Még soha nem láttalak sírni. Valaki bántott téged?”

Ricknek elakadt a szava. Csak néhai feleségére és Ágnesre tudott gondolni. Átölelte a gyermekeit, miközben a könnyei tovább folytak.

“Nagyinak szüksége van ránk, gyerekek. Nincs a legjobb egészségi állapotban, és megszakad a szívem, hogy hamarosan távol lesz tőlünk, akárcsak édesanyátok.”

Miközben Rick könnyei tovább gördültek az arcán, a feleségének szeretett altatódalát hallotta mögöttük halkan. Hirtelen megfordult, hogy a temetőben a sápadt és gyenge Ágnest lássa a botján.

“Di… meglátogattad a lányomat nélkülem? Ó, ma kimerültnek érzem magam, Rick. Segítenél nekem leülni mellé?”

“Agnes!” Rick felsírt, és odarohant mellé. “Mit keresel itt? Most azonnal pihenned kellene!”

A lány gyengén elmosolyodott. “Elegem van ebből, Rick” – panaszkodott, miközben a férfi segített neki leülni Lincy sírja mellé. “Belefáradtam, hogy távol maradok a lányomtól. Bocsánatot akarok kérni tőle. Mindenért. Mindazokért az időkért, amikor nem lehettem mellette. Mindazokért az időkért, amikor megbántottam őt.”

“Agnes, nem nézel ki jól” – mondta Rick megfeszülten. “Haza kellene mennünk. Pihenned kellene egy kicsit.”

“Ó, gyere ide és ülj le, és gyerekek, gyertek ide…”

Ágnes átölelte az unokáit, Rick pedig átkarolta. “Agnes, nekünk kellene….”

“Pszt… – suttogta. “Hallod ezt, Rick? A lányom… hív engem. Anyu… így szokott hívni engem. Ó, az én kedves kislányom “- suttogta, miközben lehunyta a szemét.

“Agnes – ütögette meg Rick a vállát másodpercekkel később. “Hallasz engem? Jaj, ne, Agnes!”

Aznap Agnes Rick karjaiban halt meg, unokái körében, a lánya sírja mellett.

“Apa, a nagyi nem válaszol! Ő…”

“Most anyátokkal van, gyerekek” – vigasztalta Rick a gyerekeit, visszatartva a könnyeit. “Remélem, most, hogy együtt vannak, bepótolják az elvesztegetett időt. Nyugodj békében, Agnes. Hiányozni fogsz nekünk.”

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

  1. Az élet túl rövid ahhoz, hogy nehezteljünk. Lincy túl korán halt meg, és soha nem tudott kibékülni Ágnessel, ami haláláig fájt Angesnek.
  2. Egy anya soha nem mond le a gyermekeiről. A nézeteltéréseik ellenére Agnes nem tudta megállni, hogy ne lépjen közbe és ne gondoskodjon Lincy családjáról.

Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Lehet, hogy felvidítja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a történetet olvasóink mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via

Continue Reading
EZEK IS TETSZENI FOGNAK

Több Család

Feljebb