A fiú kifizeti az éhező idős hölgy élelmiszereit és megkéri, hogy kívánjon valamit

Edith a szupermarket előtt állt, és szűkölködő szemekkel bámult mindenkire, hogy vegyen neki élelmiszert. Az asszony napok óta nem evett semmit, és éhezett. De senki sem segített neki, kivéve egy fiatal fiút, aki különleges módon kérte meg, hogy viszonozza a szívességet.

A tízéves Sam Evans megrögzött futballrajongó volt, és hónapok óta spórolt, hogy megvehesse kedvenc focicseréjét. Amikor azonban a boltba ért, felfedezte, hogy a szerelés ára megemelkedett, és most néhány dollárral többe került, mint amennyit sikerült megtakarítania.

A fiú csalódottan majdnem sírva fakadt, de ekkor egy hangot hallott a háta mögül. “Jól vagy, Sam?”

A fiú megfordult, és meglátta Barney urat, a szomszédját, kezében egy zsák élelmiszert. “Igen, Barney úr – válaszolta a fiú, miközben letörölte a könnyeit, és odalépett hozzá. “Én csak…”

“Hát, nem úgy nézel ki, mint aki jól van, fiatalember” – szakította félbe Mr. Barney. “Mondd, ha van valami, amiben segíthetek.”

“Pénzt spóroltam a futballfelszerelésemre” – zokogott Sam. “De amikor ma jöttem, láttam, hogy néhány dollárral több, mint amennyim van.”

“Ennyi? Ezért vagy ideges?” Mr Barney hatalmas mosollyal nézett rá. “Ne aggódj, kölyök, kifizetem a többletköltséget.”

“Jaj, ne, Barney úr!” Kiáltott fel Sam. “Ha anya megtudja, hogy pénzt kértem a focicsomagra, dühös lesz. Iskola után gyakran focizással töltöm a napot, ezért amikor új szerelést kértem tőle, nemet mondott. Úgyhogy spóroltam rá. Ráadásul azt mondta, hogy ne kérjek kölcsön senkitől. Azt mondja, nem jó dolog, ha nem tudod viszonozni a szívességüket, és nincs pénzem, hogy visszafizessem”.

Barney úr nevetett a fiú ártatlanságán. “Nos, akkor mi lenne, ha most azonnal visszafizetnéd?”

“Most?” Sam zavarba jött.

“Igen, ígérd meg, hogy visszafizeted ezt a kedvességet. Ez azt jelenti, hogy ha találkozol valakivel, aki rászorul, és van anyagi lehetőséged segíteni neki, habozás nélkül segítesz neki. Megegyeztünk?”

“Megegyeztünk, Barney úr” – kiáltotta Sam örömmel, és elmentek bevásárolni a futballfelszerelését.

Azután a nap után Sam elkezdett pénzt gyűjteni, mert megígérte Barney úrnak, hogy egy nap majd segít egy rászorulónak, és egy év alatt a fiúnak sikerült 400 dollárt összegyűjtenie!

Egy nap magabiztosan besétált a szupermarketbe, zsebében az összes dollárral, és egyenesen a pénztárhoz ment. “Szia, a nevem Sam. Van nálam 400 dollár, és szeretnék fizetni azoknak, akiknek kevés a pénzük”.

A pénztáros rámosolygott. “Egyedül vagy, kölyök? Hol van az édesanyád? Tudja, hogy így költöd a pénzét?”

“Nem – magyarázkodott Sam -, ez az a pénz, amit megtakarítottam. Ígéretet tettem…”

“Nézd, kölyök, nem szabadna itt lenned. Mondd, hol van anyukád? Ott kiteszlek” – szakította félbe a pénztáros. Sam megpróbálta elmagyarázni, hogy egyedül van, de a pénztáros nem hallgatott rá, és elzavarta, amikor a vásárlók elkezdtek közeledni a pultja felé.

Csüggedten Sam egy másik pénztároshoz ment, de az is elküldte. “Tűnj el az oldalról, fiú, elállod a többi vásárló útját” – kiabálta a férfi dühösen.

Nem hiszem, hogy viszonozhatom Barney úr szívességét. Nem látok senkit, akinek szüksége lenne a segítségemre. Sam elgondolkodott. De ekkor a tekintete egy hajléktalan idős nőre terelődött, aki rászoruló szemmel bámult mindenkire a szupermarketben.

Sam odarohant hozzá. Edithnek hívták. “Segíthetek, asszonyom? Szeretne vásárolni valamit?” – kérdezte kíváncsian.

“Ó, nem, nem” – mondta Edith szégyenlősen. “Csak erre jártam, nem akartam vásárolni semmit”.

Sam hatalmas mosolyt csalt a lány arcára. “Semmi baj. Észrevettem, hogy nézed, ahogy mások bevásárolnak. Vehetek neked valamit.”

Edith szégyellte, hogy segítséget kér a fiútól, de már napok óta éhezett, ezért szégyenlősen megkérdezte: “Tudnál nekem egy kis kenyeret venni? Éhen halok, és napok óta nem ettem.”

“Persze, kérlek, gyere velem” – válaszolta Sam vidáman. Bevezette a hajléktalan nőt a boltba, és vett neki kenyeret, élelmiszert és egy doboz tejet. Amikor a pénztárnál fizetni ment, a pénztáros nem hitt a szemének, hogy egy fiatal fiú valóban más helyett fizeti a számlát.

A vásárlók arca ugyanúgy kipirult a meglepetéstől és a zavarodottságtól, amikor Sam felajánlotta, hogy segít a hajléktalan nőnek. Sőt, Sam példáján felbuzdulva az egyik hölgy felajánlotta, hogy kifizeti Edith további élelmiszereit.

Egy másik megsimogatta a fiú fejét, és megdicsérte: – “Isten áldjon meg, fiatalember. Édesanyád kiváló munkát végzett a nevelésedben.” Egy gőgös gúnyolódott a fiúval, de a gorombaságáért jó leckét kapott. Egy nő pedig úgy elsírta magát a fiú nagylelkűségén, hogy a pénztárosnő megkerülte a pultot, és megölelte, hogy megvigasztalja.

Amikor Sam végül kifizette a számlát és visszatért, Edith sírva fakadt. “Nagyon köszönöm, fiatalember! Soha nem tudom viszonozni a nagylelkűségedet!”

Sam azonban elmosolyodott, és azt mondta: “De igen. Most már csak annyit kell tenned, hogy kívánod, hogy a jövőben másnak is tovább tudd adni ezt a nagylelkűséget. Megegyeztünk?”

“Áll az alku” – mondta Edith, és a szíve megtelt örömmel.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

1. Néha a gyerekek olyan dolgokat tesznek, amelyek egyszerre döbbenten és lelkesen töltenek el bennünket. Senki sem hitt Samnek, amikor felajánlotta, hogy kifizeti a szegény nő élelmiszereit, de amikor megtette, mindenki meglepődött és megtapsolta a fiatalembert nagylelkűségéért.
2. Soha ne tartózkodj attól, hogy segíts valakinek, aki rászorul. Az, ahogyan Mr. Barney segített Samnek, és ahogyan Sam meghálálta a nagylelkűséget azzal, hogy segített Edithnek, ragyogó példák erre.

Olvasd el ezt a történetet is amelyben A fiú egy évig spórol, hogy megvegye a nagyi ajándékát, de másnap húszszor többet kap az üzlet tulajdonosától

Ezt a történetet olvasónk története ihlette, és egy író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép csak illusztrációs célokat szolgál.

via