A 98 éves nénikének sikerül megölelnie a lányát, akit 80 évvel ezelőtt örökbe adott – gratulálunk

Egy Kanadában élő zsidó hölgy nemrég ünnepelte 98. születésnapját azzal, hogy először látta a lányát azóta, hogy a második világháború idején örökbe adta.

Gerda Cole mindössze 18 éves volt, amikor egy Angliában élő német házaspár 1942-ben örökbe fogadta újszülött lányát, Sonya Gristet.

A két nő majdnem 80 évig külön élt – egészen addig, amíg Sonya fia, Stephen Grist tavaly a családfakutatás során rá nem jött, hogy biológiai nagyanyja, Gerda még mindig él.

Az anyja, aki most egy idősek otthonában, a Revera Kennedy Lodge Long Term Care Home-ban él, Toronto Scarborough kerületében, “csodaként” jellemezte a felfedezést.

“Amikor meghallottam, nem tudtam elhinni. Sokat jelent nekem, hogy megélhettem ezt a pillanatot” – mondta.

Gerda nyolc évtized után május 7-én, szombaton végre találkozott lányával az idősek otthona által szervezett közös születésnapi partin és találkozón.

Sonya, aki az Egyesült Királyságból repült ide, hogy részt vegyen az eseményen, azt mondta, hogy “reszketett”, miközben várta, hogy találkozzon szülőanyjával.

“Alig több mint 1 évvel ezelőtt még azt sem tudtam, hogy az édesanyám még él” – mondta Sonya, hozzátéve, hogy előtte “nagyon keveset tudott” az édesanyjáról.

“Még nem tudok sokat, és ezer kérdésem van, amit fel kell tennem neki, de nem akarom bombázni” – tette hozzá.

Gerda, aki egyke volt, nem sokkal azelőtt menekült el a nácik elől Ausztriából, hogy meghozta volna a döntést, hogy örökbe adja Sonyát. Miután menekültként Angliába költözött, teherbe esett, de egy boldogtalan házasság csapdájában találta magát, és képtelen volt gondoskodni a gyermekről.

Gerda így jellemezte döntését, miszerint engedélyezte a német házaspárnak, hogy örökbe fogadják a lányát: “Úgy éreztem, hogy ez igazságos volt vele szemben”.

“Személyes nevelésem nagyon korlátozott volt, és ez a háborús időkkel együtt nem hagyott más lehetőséget, mint hogy a menekültügyi bizottság tanácsára örökbe adjam a lányomat, Szonját. Sajnos a feltétel az volt, hogy a továbbiakban ne legyen kapcsolatom a gyermekkel” – magyarázta Gerda.

Gerda elmondta, hogy a döntés “nehéz volt”, és megjegyezte, hogy “megpróbálta volna” felnevelni Sonyát, “ha jobb helyzetben lettem volna”.

Stephen azután kezdett el kutatni a családja történetét, hogy az osztrák kormány bejelentette, hogy lehetővé teszi az állampolgárság megszerzését azok számára, akik bizonyítani tudják, hogy felmenőik az 1930-as években hagyták el a régiót. Mivel tudta, hogy anyai biológiai nagyszülei osztrákok voltak, Stephen válaszokat keresett – és meglepődve tapasztalta, hogy biológiai nagyanyja még mindig él.

De Stephen nem értesítette azonnal az édesanyját. Ehelyett két hetet várt, mielőtt közölte volna vele a nagy hírt.

“Amikor elmondtam anyámnak, csak annyit mondott, hogy azonnal felszáll egy Kanadába tartó repülőre, és megöleli őt” – emlékszik vissza Stephen.

Bár nyolc évtizedet töltött távol édesanyjától, Sonya elárulta, hogy még mindig van valami közös bennük – a zene szeretete.

“Elárulok egy titkot – egy ideig egy rockzenekar tagja voltam” – mondta Sonya a partin. “De nem voltam túl jó” – tette hozzá nevetve.

Gerda, aki a különleges alkalomra kék születésnapi szalagot és tiarát viselt, megköszönte Stephennek és Sonyának a hihetetlen lehetőséget, hogy találkozhatott velük.

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg a barátaiddal.

via